Körforgásos gazdaság a helyi termék előállításban: Oktatási anyag gyümölcs- és bortermelők képzéséhez

Legutóbbi cikkünkben bemutattuk a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatói által írt oktatási anyagot, ami a húskészítményeket előállító élelmiszertermelők és feldolgozók számára készült. Magyar oldalon összesen három oktatási anyag készült (a harmadik a méztermelők számára). Szlovén oldalon is három ágazatot céloztak meg: gyümölcstermesztők, bortermelők, szőlőtermesztők. Ezek közül most a gyümölcs- és bortermelők képzéséhez készített anyagot mutatjuk be, mely szabadon letölthető honlapunkról.

Szlovén partnerünk a muraszombati székhelyű Fenntartható Társadalom Fejlesztéséért Központ (RCMS). Az általuk készített anyag jól illeszkedik a szervezet profiljába, melynek célja a fenntarthatóság valamint a vállalkozás- és térségfejlesztés (Pomurje régió).

A többi oktatási anyaghoz hasonlóan a gyümölcs- és bortermelők számára írt dokumentum is először bemutatja a körforgásos gazdaság jelentőségét és alapelveit. Mivel megújuló természeti erőforrásokat használ a mezőgazdaság, így az eredendően körforgásos megoldásokra épül, azonban az iparosított megoldások elterjedésével ebben a szegmensben is egyre több a fölösleges melléktermék, a hulladék (pl. műanyag csomagolási hulladék), a vegyszerhasználat, és a fosszilis energia használat (pl. földmunkák, termények szállítása).

A praktikus megközelítésű anyag a kihívásokat, mint lehetőségeket közelíti meg, és számos példát mutat be, ahol az erőforrásokat tovább lehet optimalizálni, a hulladékból hasznos nyersanyagokat lehet nyerni, vagy az egészségre káros vegyszereket biológiai alternatívákkal lehet helyettesíteni. A többi anyagban kevésbé hangsúlyos téma, itt azonban külön rész foglalkozik a biogazdálkodásban rejlő körforgásos lehetőségekkel. Érdekesség továbbá, hogy megismerkedhetünk Pomurje régió adottságaival és az ottani kihívásokra adott válaszokkal, így itt a határ magyar oldalán is sok hasznos tapasztalatot szerezhetünk szomszédjainktól.

Végezetül, a dokumentum megállapítja, hogy a bemutatott jó gyakorlatok, mint például a növényi maradványok komposzttá, bioüzemanyaggá vagy élelmiszeripari termékekké történő alakítása hatékonyan segíti elő az erőforrás-hatékonyság növelését, miközben javítja a gazdálkodók versenyképességét is.