Egy mai példa arra, hogy a rengeteg robot mellé még több ember kell

Az USA élelmiszeripari foglalkoztatottsága a koronavírus ellenére is rekord mértékűre duzzadt 2021-ben, meghaladta az 1,93 millió főt. A koronavírus-válságból való gyors kilábalás – amely a munkaerőpiaci fókuszú gazdaságpolitikai beavatkozásnak köszönhető – szokatlan helyzetet teremtett: a gazdasági kilábalással párhuzamosan zajlott a munkaerőpiaci helyreállás. 2022 elejére az Egyesült Államok gazdasága elért oda, hogy ismét a munkaerőhiány okozza a legnagyobb fejtörést a vállalatoknak, ami nagy szó, hiszen tudjuk, hogy az ellátási láncokkal sincs finoman szólva minden rendben.

A napi fogyasztási cikkeket gyártó ágazatokban, amelybe az élelmiszeripar is tartozik, jelenleg több mint kétszer annyi a betöltetlen álláshely, mint a Covid-19 előtt. 2015 és 2020 között átlagosan 150 ezer üres álláshely volt, ám 2022 eleje óta ez inkább 330 ezer körül ingadozik. A munkaadók problémáját tovább súlyosbítja, hogy a munkavállalók sem restek új állás után nézni. Az ágazaton belüli fluktuáció rekordmagasra, nagyjából az ágazati foglalkoztatás arányában nézve 3,2 százalékra szökött.

Ebben a helyzetben nem csoda, hogy egyre nagyobb költséget jelent a munkáltatóknak a munkaerő megtartása vagy az új munkaerő toborzása. Így egyre több vállalat fordul az automatizáció és a robotizáció irányába, hogy a termelés szintje lépést tudjon tartani a felfutó kereslettel. Az ilyen jellegű beruházások megtérülési ideje ráadásul jelentősen lecsökkent a koronavírus előtti időszakhoz képest, hiszen egyrészt a munkaerő jóval drágább lett és a technológia is ugrásszerű fejlődésen ment keresztül mindösszesen két év alatt. Ugyanakkor a gépek, robotok iránti kereslet bővülése, kombinálva a jelenlegi ellátási láncokat érintő problémákkal megnehezíti az automatizációt. Jóval többet kell várni egy-egy gépre, hiszen nyersanyagból és alkatrészből is hiány van, a gyártók pedig egyre hosszabb vállalási határidővel veszik fel a rendeléseket. Mindez azt jelenti, hogy a munkaerőhiányos állapotból jelenleg aligha van gyors menekülőút.

Az amerikai élelmiszeripari vállalatok részéről pedig igény az volna arra az egérútra. Míg 2010-ben csupán 5100 robot dolgozott ilyen gyárakban szerte az Egyesült Államokban, addig öt év alatt közel megduplázódott (9800 robot), tíz év alatt pedig több mint háromszorosára nőtt ez a szám. 2020-ban már 16 700 robot segítette a gyártást az élelmiszeriparban. Ez ugyanakkor nem jelentette a munkahelyek elvesztését. Míg 2015-ben 1,72 millióan dolgoztak ebben a szektorban, addig a robotizáció és automatizáció előretörése ellenére 2020-ban már közel 1,87 millióan és 2021-ben jött az új rekord (1,93 millió).

A koronavírus időszaka fellendítette az automatizáció és robotizáció körüli diskurzust. Ráadásul olyan területeken is, amelyeket eddig a szakma tabunak hitt, például a hús feldolgozása. De persze a Covid mellett van néhány strukturális oka is annak, hogy az élelmiszeripari gyártóvállalatok hajlandóak egyre több és több pénzt ölni robotokba.

1. Költség-versenyképesség: a munkaerő jelentősen drágul és az élelmiszeripar is egyre inkább küzd a munkaerőhiánnyal és az elöregedő belső munkaerőállománnyal. Vagyis az automatizáció javíthatja a termelékenységet, az egy gyártási egységre jutó termelési költséget és képes függetleníteni a munkáltatót a munkaerőpiaci ingadozásoktól.
2. Minőségjavítás: A hatóságok, a viszonteladók és a vásárlók egyre szigorúbban figyelnek a minőségre, és ebben a tekintetben az automatizáció képes lehet javítani az élelmiszerbiztonságot és az állandó minőség fenntartásában is segíthet.
3. A munkaerő jólléte: Az élelmiszeriparban különösen sok olyan állás van, amely monoton, folyton ismétlődő mozdulatsort igényel, arról nem is beszélve, hogy sokszor extrém körülmények között kell dolgozni (pl. hűtőkamrában). Mindez rányomja a bélyegét a munkavállaló jóllétére, mentális és fizikai állapotára. Ezekben a munkakörökben a robotok javíthatják az általános munkavállalói jól-létet és javíthatják a munkahely biztonságosságát.

Persze a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy bár az automatizáció és a munkaerőpiac kéz-a-kézbeni fejlődése megvalósult, azért a munkahelyek típusainak aránya átalakult. Míg 2015-ben az USA élelmiszeripari munkaerejének 50,9 százaléka volt termelési munka, addigra 2021-re ez az arány 46,1 százalékra süllyedt. A változás trendje – még ha a tempó nem is drasztikus – egyértelmű irányt mutat. Kevesebb olyan emberre van szükség, aki például a legyártott élelmiszeripari termékeket kézzel dobozba rakja, viszont több olyan ember kell, aki felügyeli a robotok munkáját. Az amerikai vállalatok a jelenlegi munkaerőhiányos piaci helyzetben ugyanakkor ezt a fajta váltást jellemzően házon belül oldják meg, méghozzá elsősorban átképzéssel.

Ebből a példából tehát úgy látszik, hogy míg az automatizáció és a robotizáció egyre nagyobb teret nyer, a feldolgozóipar jövője ugyanúgy múlik a munkaerőn is.

Az emberi szerepvállalás továbbra is kulcsfontosságú lesz, még akkor is, ha ez alapvetően a munkahelyek egy részének átalakulásával jár együtt.

Vagyis hiába lódul majd meg a robotok elterjedtsége, ahogyan javulnak a gépgyártó kapacitások és leszállítják, beszerelik az új gépeket, a munkaerő iránti kereslet aligha lanyhul majd. Mind a belső (kapun belüli), mind pedig a külső munkakínálat egyre szűkösebb lesz az automatizáció ellenére.

Hogyan lehet, hogy a robotizáció és automatizáció előretörésével a munkaerőpiac is dinamikus bővülést tud felmutatni?

1. Az élelmiszeripari termékek iránti globális kereslet töretlen növekedést mutat, így mind tőkére, mind munkaerőre szükség van ahhoz, hogy a kínálat lépést tudjon tartani a kereslettel.
2. A robotok javítják a vállalatok versenyképességét, növelve a termelést és a jövedelmezőséget, ami a vállalatok organikus növekedését serkenti.
3. A nagyvállalatok mellett a kis- és középvállalati szektor szerepe is lényeges az élelmiszeriparban. A nagyvállalatok termelési kapacitásainak növekedése miatt a beszállítóknak is egyre magasabb a forgalmuk és a kibocsátás növeléséhez – méretgazdaságosság hiányában – munkaerő felvétele szükséges.
4. A fogyasztói társadalom átalakulása magával hozta a tömegtermelés mellett a minőség iránti igényt is. Ezzel piacot nyernek azok a kis- és középvállalatok, melyek magukat a tömegtermeléssel szemben, a kézművesség jegyében határozzák meg. Ilyen formában pedig a termékeik iránti többletkereslet kielégítése – a vállalati krédó jegyében – csak munkaerő-bővítéssel érhető el.
5. A fogyasztói kereslet változása másban is tetten érhető. Egyre több fogyasztó hisz a környezettudatos vásárlásban és így például a csomagolásmentes termékekben. Ez ellentétes a robotizációs törekvésekkel, hiszen pont a csomagolás az egyik munkakör, amely a leginkább automatizálható. Az előrecsomagolt termékek keresletének visszaszorulása, a friss termékek iránti kereslet (helyi termelők, delikáteszek, hentesek stb.) reneszánsza ellehetetleníti a tömeggyártást, így itt előtérben marad, sőt megnő a munkaerő szerepe.

(A cikk az ING Bank szenior ágazati elemzőjének (Thijs Geijer) és az ING Bank ESG szakértőjének (Coco Zhang) írása alapján, azt kiegészítve készült.)

Forrás: g7.hu