A tudomány és az innovációs politika jövője: mi vár ránk az elkövetkező évtizedekben?

A tudomány fejlődése közérdek

A második világháború vége óta a tudományos kutatás és a társadalmi előnyök kapcsolatának sajátságos felfogása uralja az amerikai tudomány- és technológiapolitikát. Vannevar Bush 1945-ben a Science, the Endless Frontier művében úgy fogalmazta ezt meg, hogy a szövetségi kormányok a független kutatóintézetekben és az állami egyetemeken végzett alapkutatások finanszírozásával járulhatnak hozzá az új tudományos ismeretek felfedezéséhez és terjesztéséhez, illetve ezáltal képződhetnek a tudásnak, a társadalomban való hatékony alkalmazására hivatott szakemberek. Valamint, ahogy írta, ezáltal biztosíthatják

egészségünket, jólétünket és biztonságunkat nemzetként a modern világban.

A Science, the Endless Frontier központi víziója – mely szerint, a társadalom számára hasznot jelentenek az új ismeretek, ezért támogatni kell az ezekhez vezető kutatásokat – sikeresen megvalósult. Az egyetemek és kutatóintézetek munkája és a szövetségi kormányok megbízásából végzett kutatások megnyitották az utat az életszínvonal emelkedésének, a közegészségügy és a nemzetbiztonság fejlődésének irányába, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon. Azonban a tudomány és a társadalom, amelybe a tudás beágyazódik, gyökeresen megváltozott az elmúlt 75 évben. 

Habár, az új tudományos eredmények és innovatív technológiák ösztönözték a gazdasági növekedést és világszerte csökkentették a szegénységet, de a gazdasági, oktatási és egyéb lehetőségek továbbra is csak az emberiség kisebb része számára elérhetőek. Az új orvosi eljárások és kezelési módok kifejlesztése meghosszabbította az átlagos élettartamot, de nem szüntette meg az egyenlőtlenséget az egészségügyben, ahogyan azt a koronavírus járvány is megmutatta. A második világháború utáni évek központi témája és vitája, miszerint hogyan lehetne a legjobban megszervezni a tudományos kutatásokat, hogy azok valóban az emberiség érdekeit szolgálják, ma is aktuális kérdés a felgyorsult, változásokkal teli világunkban. 

Honnan, hová tart a tudomány?

Az elmúlt évtizedeket vizsgálva megpróbálhatunk következtetni a tudomány és technológia következő 75 évére vonatkozóan. Az egészen biztos, hogy a tudományos kutatások ma sokkal összetettebbek, sokszor nemzetközi együttműködések eredményei, ráadásul soha nem látott mértékben integrálják a különböző tudományterületeket. Ezáltal átfogóak és multidiszciplinárisak, így rövidebb idő alatt, nagyobb hatékonyságot érnek el. A kutatók a kérdések sokkal szélesebb körét vizsgálják, és az eredmények sokkal gyorsabban jutnak el a világ minden tájára, mint korábban.

A tudomány gazdasági támogatottsága is rekordokat dönt, az NSF adatai szerint például, Kína most körülbelül ugyanannyit költ kutatásra és fejlesztésre, mint az Egyesült Államok, és lényegesen többet, mint az Európai Unió országai.

A nemzeti kormányok számára jelenleg az jelenti a valódi kihívást, hogy olyan politikát dolgozzanak ki és valósítsanak meg, amely lehetővé teszi, hogy az adott ország kihasználja az új ismeretekből származó előnyöket, és ezek által képes legyen javítani a termelékenységet, a nemzeti jólétet és az alkalmazott technológiákat. 

Amerikának lépnie kell, ha vezető szerepre vágyik

A National Commission on Innovation and Competitiveness Frontiers 2020-as jelentése szerint sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a gyorsuló ütemben érkező új ismereteknek és annak, hogy ezen ismeretek igazodjanak az emberi szükségletekhez. A jelentés beszámol arról, hogy „hiányosságok vannak az Egyesült Államok innovációs ökoszisztémájában, akadályok nehezítik az új technológiák kifejlesztését és elterjedését, túl sok amerikai marad ki az innovációs szektorból a megfelelő lehetőségek, oktatás vagy készségek hiányában”. Emellett elégtelennek érzi az USA befolyását és hangsúlyosságát a nemzetközi fejlesztésekben, amelyek megalapozzák a következő globális gazdaság képét és szabályait. 

Elefántcsonttoronyba zárt tudomány

Annak érdekében, hogy az új ismereteket jobban be lehessen illeszteni a felhasználói igényeket kielégítő termékek és szolgáltatások előállítási folyamataiba, számos jelentés szorgalmazza a szövetségi finanszírozás mértékének növelését, az úgynevezett használat-alapú-, eredményorientált-, társadalmilag reflektív-, igényorientált-, alkalmazott- és áttétes kutatások területén. Ezeknek közös eleme, hogy nem csak a tudományos ismereteket gyarapítják, hanem a kezdetektől kapcsolódnak a gyakorlati, felhasználási kérdésekhez. 

Természetesen a határ, a természet megértése érdekében végzett alapkutatás, és a gyakorlati problémák megoldása iránti igény által motivált kutatás között elmosódott és folyamatosan változik. De épp a közelmúlt példája mutatja a SARS-CoV-2 vírus esetében, hogy hogyan kapcsolódik össze gyakran a két terület. Hatalmas eredmény, hogy kevesebb, mint egy év telt el a vírus genetikai szekvenálása, a hatékony vakcinák megjelenése és forgalomba kerülése között. 

De Magyarországon is annak érdekében került sor a Magyar Tudományos Akadémia és az akadémiai kutatóintézetek megújítására, hogy lehetőség legyen több alkalmazott kutatást végezni az alapkutatások mellett. Hiszen csak így lehetséges, hogy a tudomány valódi társadalmi célokat szolgáljon. Ahogyan Freund Tamás az MTA elnöke elmondta, az akadémia nem zárkózhat elefántcsonttoronyba, nyitottnak kell lennie a társadalom részéről megfogalmazott igényekre. Emellett az átszervezés hatására hatékonyabban tudnak a kutatók válaszokat találni a nagy és összetett kérdésekre, több innovációt hozhatnak létre. Szintén fontos szempont volt az átalakítás során, hogy mára az adófizetők számára is átláthatóbb az akadémia működése, ami bár egyértelműen növeli a szakemberek iránti bizalmat, nemzetközi szinten is sokszor hiányzik. Ezzel pedig a tudományos szektor fent tartja azt a távolságot, ami a társadalom és a kutatói közösség között húzódik. 

Meddig növelhető a finanszírozás?

A kutatásokra fordított támogatások mértékének növelése tekintetében széleskörű a konszenzus a tudósok között. A Committee on New Models for US Science and Technology Policy tavalyi jelentésében javaslatot tett, hogy a szövetségi kormány az alapkutatás finanszírozását emelje az amerikai GDP 0,2 százalékáról 0,3 százalékra. Szintén 2020-ban a Science and Technology Action Committee a kutatási és fejlesztési kiadások megduplázását kérte, amik így a GDP 0,7 százalékáról 1,4 százalékra emelkedtek volna öt év alatt. Bár a gazdasági elemzések azt mutatják, hogy a finanszírozás mértékének növelése maximálisan kifizetődő befektetés, amely egyaránt fellendülést eredményez a gazdaságban, a közegészségügyben és a védelem területén is, mégis sokan úgy vélik, hogy ezek, a jelentésekben javasolt, emelések ijesztően nagy mértékűek. Amennyiben a szövetségi kutatási és fejlesztési finanszírozás a GDP 1,4 százalékára emelkedne, az évente mintegy 150 milliárd dollárral növelné a szövetségi kiadásokat. 

A nemzetközi együttműködés kockázatai és előnyei

Az Egyesült Államok sokat profitált a nyitottságból és a tudományos együttműködésekben való részvételből. Az amerikai innovációs rendszer lehetővé tette a kutatók számára, hogy részt vegyenek a tudományos élet nemzetközi vérkeringésében, ugyanakkor képesek voltak külföldi hallgatókat és kutatókat csábítani az Egyesült Államokba, akik jelentős mértékben hozzájárultak a gazdaság és a társadalom fejlődéséhez. Azonban a nemzetbiztonsági és a szellemi tulajdont védő szabályok és szempontok megkövetelik, hogy bizonyos ellenőrzéseket lefolytassanak a külföldi személyek és a nemzetközi információáramlás kapcsán. Amerika erőfölénye megszűnt a tudomány és technológia terén, hiszen Kína és más országok jelentősen megnövelték a kutatásra és fejlesztésre fordított forrásokat. Így fontos az USA számára, hogy szilárdan és tartósan megerősítse az amerikai innovációs képességeket, különben végzetes lemaradás várhat rá. Tovább nehezíti a versenyben Amerika helyzetét, hogy ma már hatalmas a globális verseny a természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai (azaz STEM tantárgyak) tehetségekért. 

A 21. századi STEM munkaerő fejlesztése

Ma már a magas szintű finanszírozás nem elegendő, elképesztően nagy szükség van a képzett munkaerőre is. Mostanra, Amerikához képest más országok, sokkal hatékonyabban és nagyobb számban irányítják a diákokat a STEM tantárgyak irányába. Az Egyesült Államokban ahhoz, hogy sikerüljön növelni a STEM-hallgatók arányát, és meg is tudják tartani azokat, egy széles körű és átfogó változásra volna szükség. Elengedhetetlen lenne kialakítani megfelelő oktatási és képzési programokat már kisgyerekkortól kezdve, a felsőoktatásban pedig elérhetővé kell tenni az akadémiai utakat, továbbá segíteni kell a diákokat karrier-tanácsadással, mentorálással, kutatási programokkal és szakmai lehetőségekkel. Pénzügyi támogatásokkal lehetne segíteni a szakemberhiánnyal küzdő ágazatokba belépő hallgatókat, és létre kellene hozni szakmák közötti átjárást biztosító programokat. Általánosságban pedig elmondható, hogy a STEM oktatásnak egyre inkább egyénre szabottá, diákközpontúbbá és holisztikusabbá kell válnia. 

Az individualizáció szükségessége különösen abban mutatkozik meg, hogy jobban kell támogatni azokat a személyeket, akik aktívan használják a tudományt és a technológiát a mindennapi munkájuk során, azonban nem rendelkeznek ezen a téren alapfokú végzettséggel sem. Posztgraduális szinten pedig, a National Academies of Science, Engineering and Medicine 2018-as jelentése szerint, az egyetemeknek

változtatniuk kell a jelenlegi rendszeren, amely elsősorban a felsőoktatási intézmények igényeire összpontosít.

Ehelyett sokkal inkább a hallgatókra, közülük is kiemelten a végzősökre, kell koncentrálni, és figyelembe kell venni, hogy mindegyikük különböző igényekkel rendelkezik és eltérő kihívásokkal néz szembe. 

A National Science Board azt is hangsúlyozza, hogy amennyiben a történelmileg alulreprezentált csoportok tagjai gyakran nem kapnak megfelelő lehetőségeket és segítséget a karrier-fejlesztés terén, könnyen lemorzsolódnak és marginalizálódnak. Amennyiben nem történik változás ezen a téren, akkor az továbbra is gátolni fogja az amerikai STEM-munkaerő megerősítését. 

Számos jelentés felhívja a figyelmet az alulreprezentált csoportokra, így például elengedhetetlen lenne több nőt bevonzani a STEM munkaerő-piacára, melyhez szükség lenne az oktatási intézmények szervezeti kultúrájának és szerkezetének reformjára. A National Academies bizottság felhívása szerint jelentősen aláássa a nők oktatását és karrierjét a strukturális egyenlőtlenség, az elfogultság, a megkülönböztetés és a zaklatási esetek. A szervezet felszólít arra, hogy alapvető szinten kell foglalkozni a rasszizmushoz és szexizmushoz vezető szisztémás akadályokkal és viselkedéssel. 

Az alapozás súlyosan hiányos

Változásra azonban nem csak egyetemi szinten van szükség. Az alap- és középfokú oktatásban a STEM tárgyakat leginkább önálló tényadatok gyűjteményeként oktatják, nem helyezik azokat tágabb, gyakorlati kontextusba. Nem kapnak a diákok iránymutatást a tárgyak közötti gazdag összefüggéseket illetően, illetve arról sem hallanak, hogyan illeszkedik a természettudomány a teljes emberi tudás struktúrájába. Ezeken a tanórákon az egyéni munka van túlsúlyban, pedig a tudományos életben általában kutató- és munkacsoportok dolgoznak egy-egy témán, így nincs lehetőség a STEM terén fejleszteni a diákok kreativitását és innovációs képességeit. Ezek miatt sajnos általában a tanulók csak különböző természettudományos klubok, matematikával foglalkozó csoportok és robotikai versenyek által ismerhetik meg a STEM tantárgyak dinamizmusát. 

A nyilvánosság szerepe a kutatásban

Annak ellenére, hogy a technológia és a tudásalapú vállalkozás központi szerepet játszik az amerikai mindennapokban, a nyilvánosságnak kevés módja van az alkalmazott vagy az alapkutatási menetrend befolyásolására. Az állampolgárok nagy része kimarad a döntéshozatali folyamatokból, nincs beleszólása a kutatási források elosztásába vagy az új technológiák szabályozásába. Ez azért is probléma, mert bár régen úgy véltük, hogy a tudás egy irányba áramlik, az alkotótól, felfedezőtől a befogadókig, ma már tudjuk, hogy a tudásteremtés és a tudás felhasználása szorosan összefonódó és egymásra hatással lévő folyamatok. 

Ahhoz azonban, hogy a nyilvánosság bevonható legyen a tudományos életbe, szükség van a megfelelő infrastruktúra kiépítésére, hogy rendelkezésre álljanak azok az eszközök, felületek, amelyek teret adnak az interakcióhoz.

Így a folyamat részévé válhatnak nem csak a rendszeren belüli, hanem a közösségi prioritások is. A lehetséges interakciós területek és eszközök széles skálán mozognak, a tudományos műveltség fejlesztésétől, a nyitott laboratóriumokon át a széleskörű kormányzati tájékoztatásig. 

Nem csak a bizonytalanság, a tét is egyre nagyobb

Bár sok a kérdés, és a járványok, az éghajlatváltozás, a nemzetközi feszültségek és a mély társadalmi megosztottság nagy fenyegetést jelentenek és fokozzák a bizonytalanságot, az nem kérdés, hogy a tudomány és az innováció tendenciái nagy hatással lesznek az életünkre és az emberiség jövőjére. Ezért a fejlesztési koncepciókat és politikákat a lehető legjobb gondolatoknak és elemzéseknek kell vezérelnie. A tudomány és technológia, illetve az előttünk álló gazdasági, társadalmi kihívások közötti kapcsolat egyértelmű, ezért minden érintett félnek alaposan át kell gondolnia a lépéseit. Hiszen, a fejlődésben egyszerre hatalmas a lehetőség és a felelősség. 

Forrás: mandiner.hu