Az Ipar 4.0 egy igen nehezen körülírható fogalom. A kifejezés a negyedik ipari forradalomra utalva a gyártási módszerek alapvető megváltozását elhozó időszak összefoglaló neve. Az új típusú termelési filozófia talán a legtalálóbb kifejezés erre, amit olyan fogalmak kísérnek, mint a robotika, az automatizálás, az egymással kommunikáló robotok, a felhőplatform, a big data, a dolgok internete. A kinyert adatokat helyesen felhasználva, olyan állapot érhető el, amelynek révén megvalósul az optimális gyártási tevékenység, ahol a dolgozók a termelés ritmusát követve a leghatékonyabban tudnak együttműködni a robotokkal. A pontosan kiszámolt rendben végzett munka nulla selejtet fog termelni, ahol nincs elfecsérelt munkaidő és alapanyag.
Az Ipar 4.0-t magába foglaló technológiák azt eredményezik hosszútávon, hogy az egyszerűbb, kis hozzáadott értékű munkahelyek háttérbe szorulnak, míg az emberi gondolkodást igénylő feladatok száma nőni fog, ezáltal az ilyen munkahelyek száma gyarapodik.
– A szakképzés és az innovációtámogatás Magyarország rozsdazónája. Sem a munkavállalói, sem a vállalkozási képességek nem fedik a valós igényeket. Innováció menedzsmenttel olyanok foglalkoznak, akik messziről sem láttak sikeres, globálisan jelentős piaci projekteket – fogalmazott Laufer Tamás, az Informatikai- Elektronikai és Távközlési Vállalkozások Szövetségének az elnöke. – Úgy van általános munkaerőhiány az országban, hogy közben milliós nagyságrendben vannak valódi értékteremtő munka nélkül aktív korú magyarok. Olyan szakmákra képzünk nagy számban embereket, amelyek már 5 év múlva sem valószínű, hogy létezni fognak. A meglévő munkaerő túlnyomó része pedig soha nem képezi tovább magát, sokan ragadtak a 80-as 90-es évek technológiai szintjén szakértelmükkel és most csodálkoznak, hogy az egyébként hiányszakmájukban miért nem kapnak állást.
Publicisztikájában úgy fogalmazott, a digitalizáció társadalmi, munkaerőpiaci és vállalkozási változásaira való felkészülést most nem elkezdeni kellene, hanem már érlelni kellene a megoldásokat. A jogszabályok alakításakor már nem az elavult és betokosodott szereplőket kellene védeni, hanem a digitálisan felkészült, jövőálló helyi szereplőket támogatni. Helyzetbe kell hozni őket és megerősíteni a globális versenyre. Vagy akár más országokból idecsalogatni sikeres cégeket, akik itt fejlődnek, termelnek – miközben máshol szerzett tudásukat megosztják a helyiekkel is. A multinacionális vállalatok esetében az összeszerelő üzemek helyett a fejlesztőközpontok bevonzását kell célul kitűzni, amihez elengedhetetlen, hogy a teljes ökoszisztéma digitálisan felkészült legyen. Ehhez pedig ugyanolyan fontos az akadémiai, az egyetemi, de a kkv szektor frissessége is.