Így lehet vakrepülés a digitalizációból

A digitális transzformációval kapcsolatban már hosszú évek óta közhelynek számít, hogy nem önmagában a technológia, hanem a megfelelő digitalizációs stratégia kidolgozása és végrehajtása a siker kulcsa. Mindehhez pedig "kreditre" van szükség a menedzsment részéről, sőt magát a szervezeti struktúrát is alkalmassá kell tenni az innovációra és a teljes folyamatokat átfogó stratégiák megvalósítására. Mára az is nyilvánvalóvá vált, hogy a világjárvány nyomán a vállalatok digitalizálódása is magasabb sebességfokozaton zajlik, az idén még az óvatosabb becslések szerint is több évre való fejlődést ugrottak meg ezen a területen.

Nemrég számoltunk be a Dell 2020-as Digital Transformation Indexéről, amely szerint a technológiák alkalmazásában a korábban 2030-ra prognosztizált szint már 2025-re valósággá válhat. A megnövekedett digitalizációs kényszer hatására a kockázatvállalási hajlandóság is növekszik, a digitális fejlődés legfontosabb akadályának azonban sokan a forráshiányt tekintik. Bár a vállalatok nagy többsége ma már úgy látja, hogy a problémákat csak agilisabb és skálázhatóbb informatikai infrastruktúrával lehet kezelni, az IT funkciókat ezek szerint költségközpontként kezelik, nem az innováció stratégiai hajtóerejeként.

Egy másik hasonló jelentés, az ugyancsak néhány nappal ezelőtt közzétett EY-Parthenon Digital Investment Index mindezek kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy a digitális költések fellendültek ugyan a koronavírus-járvány következményeként, a vállalatok 63 százaléka mégsem rendelkezik világosan meghatározott digitalizációs stratégiával a cloud computing, az IoT vagy a mesterséges intelligencia hatékony kiaknázására. Ez azért is érdekes, mert máskülönben ugyanilyen arányban terveznek a következő két évben beruházásokat ezeken a ma már "beugró tétnek" számító területeken, adat alapú képességekkel fejlesztve az üzleti teljesítményt.

Egyre aktuálisabbak a közhelyek

Érdemes megjegyezni, hogy az innovációt akadályozó tényezők között a nagy többség itt is kiemeli a szakemberhiányt. Bár a cégek közül egyre többen próbálkoznak a korábbinál rugalmasabb munkaszervezéssel, és erőfeszítéseiket is fokozzák a szakképzettségi rések betömködésére, tízből kilenc esetben arról számolnak be, hogy a szükséges ismeretek hiánya önmagában is akadályozza a szervezeti szintű digitalizáció előnyeinek maximális kihasználását. Ezzel függ össze az is, hogy az üzleti vezetők már a befektetések megtérülésének visszamérésével sem mindig boldogulnak, ami tovább nehezíti a digitális projektek skálázódását.

Az anyagban néhány olyan szempontot is megfogalmaznak, amit érdemes figyelembe venni a digitális befektetések megtérülésének szempontjából. Ezek közül az első a már említett, költségeket, technológiai követelményeket és a koherens végrehajtást is meghatározó stratégia – erről szólva egyébként az is kiderül a felmérésből, hogy a többség nem csak hogy nem rendelkezik ilyesmivel, de a többiek közül is kevesen vannak, akik saját stratégiájukat rugalmasnak tartják, ami pedig a folyamatos diszrupció kezelésének alapvető követelménye lenne.

Ezt követi a befektetési mix (saját fejlesztés, vásárlás, partnerség, tőkebefektetés) integrált megközelítése, ami összességében felgyorsítja a digitális kezdeményezéseket, illetve a járvány utáni kilátásokat befolyásoló M&A-tevékenység. A kutatás is nagy jelentőséget tulajdonít a toborzásnak, ami összefügg a működési modellek fejlesztésével és az ehhez szükséges források biztosításával is, figyelembe véve a már hozzáférhető legjobb gyakorlatokat. Az irányítási modellek és KPI-ok a digitalizációs projekteknél sem csak a befektetésarányos megtérülések ellenőrzésére szolgálnak, hanem ezeken keresztül azonosítható a stratégiák potenciális gyengeségei is.

Forrás: bitport.hu