John és Pepe egy pizzázóban dolgozik a Szilícium-völgyben, nem messze a Google főhadiszállásától. Elég unalmas a munkájuk: egész nap az a feladatuk, hogy a pizzatésztára rátegyék a megfelelő mennyiségű paradicsomszószt. Marta, a kollégájuk sem végez túl kreatív munkát: ő az, aki elkeni a tésztán a szószt, amit Pepe vagy John rárakott. Szerencsére senki sem hal bele az unalomba, ugyanis Pepe, John és Marta nem emberek, hanem robotok.
A Zume Pizza nevű startup elég kemény fába vágta a fejszéjét: a konyhai munka robotizálásával próbál újdonságot hozni a piacra. Bruno – aki természetesen szintén robot – minden előkészített pizzát betol egy 450 Celsius-fokra előmelegített sütőbe, ahol a lepények 90 másodpercig sülnek. Ezzel még nem készülnek el, a Zume ugyanis csak félkész pizzákat állít elő a konyhájában, amelyeket azután bepakolnak a házhoz szállítást végző furgonokba. A rakodás ma még emberek dolga, de hamarosan érkezik a céghez Vincencio, a robot, aki az ő feladataikat is átveszi.
A Zume legfontosabb újítása nem is a konyhában, hanem a szállításban van, a félkész pizzák ugyanis a furgonokban lévő sütőkben, vagyis útközben sülnek készre. A sütő automatikusan bekapcsol, amikor az autó már csak négy percre van a céljától. Pontosan három és fél percig süti a félkész pizzát, így 30 másodperc marad arra, hogy a kész finomság kihűljön. Amire a furgon leparkol a rendelést feladó háza előtt, addigra a pizza éppen finom ropogósra sült. Szó szerint akkor veszik ki a sütőből, és máris fogyasztható. A furgonokat egyelőre nem robotok, hanem sofőrök vezetik – kérdés azonban, hogy az önvezető autók megjelenésével meddig lesz erre szükség. Ma még emberi munkát használnak az elkészült pizzák felszeletelésére és dobozolására is. Egy-egy nyolcszeletes Zume pizza ára 14–19 dollár között van, egyelőre csak egy méretben rendelhető, a variálható feltétek száma pedig húsz.
A pár hónapja indult vállalkozás villámgyorsan népszerű lett a Szilícium-völgyben. Julia Collins, az egyik alapító a The Economistnak azt mondta: a konyhájuk körül többször is megjelentek olyan – céges logó nélküli – autók, amelyekből vadul fotózták a sütővel ellátott furgonjaikat. Védekezésül a Zume csak annyit tudott tenni, hogy az útközbeni sütés folyamatát szabadalmaztatta.
Könnyű dolga biztosan nem lesz a Zume-nak. Az induláshoz óriási befektetésre volt szüksége, megjelenésével ráadásul olyan nagyágyúknak cibálta meg a bajszát, amelyek dúskálnak a pénzben, és azonnal lekörözhetik, ha nagyon akarják. Az amerikai pizzapiac méretét évi 34–40 milliárd dollár közé becsülik, és ennek nagy része három óriáscég, a Domino's Pizza, a Pizza Hut és a Papa John kezében összpontosul. A Zume innovatív kis cégként igyekszik megtörni a mamutok hegemóniáját, aminek köszönhetően a befektetők is látnak benne fantáziát. Eddig 6 millió dollárt kapott a társaság, többek között Jerry Yangtól, a Yahoo egykori alapítójától.
A konyhai munka robotizálása azonban nem tűnik egyértelműen tuti üzleti ötletnek. Pepe, John, Marta, Bruno és a többiek egyenként mintegy 100 ezer dollárba kerülnek, s ezt az összeget a Zume-nak rögtön az indulásnál be kellett tolnia a működésbe. Ezzel szemben az emberi munkaerő az effajta segédmunkáknál elég olcsó, és természetesen nem egyszeri költségtételként jelentkezik. A Zume akkor kerülhet válaszút elé, ha hirtelen nagyon népszerű lesz, a megnövekedett igények kielégítéséhez ugyanis nagyon gyorsan rengeteg robotot kellene vennie, ami az egekbe emelné a költségeket. Mindeközben a jó öreg Pizza Hut és társai csak várnak, figyelnek, és ha úgy látják, hogy a modell sikeres, könnyen megtehetik, hogy ugyanerre az útra lépnek.