A környezetbarát csomagolás tervezése és fejlesztése II. rész

A környezetvédelmi kérdéseken belül a csomagolásról a nyilvánosságban negatív vélemény uralkodik, elsősorban a nagy menynyisége miatt, ami a hulladékon keresztül tükröződik. Riasztóan nő a csomagolási hulladék mennyisége, ami a nyilvánosság szerint a környezetszennyezés fő okozója, emellett pedig a szilárd hulladék helyzete és az energia, nyersanyagok zsugorítása is súlyosbodik. Azok a vállalatok, amelyek a csomagolást termelik vagy csak felhasználják, sokszor olyan észrevételekkel és panaszokkal találkoznak, mint például: sok termék többször van átcsomagolva, növekszik a nem visszaváltható csomagolások száma a vállalatok igényei miatt, nem pedig a felhasználók miatt, a szokásos hulladékeltávolítási módszerek nincsenek lépésben a csomagolási technológiák fejlődésével.
A csomagolási ipar nagy mennyiségben alkalmaz természetes forrásokat (úgy az anyagi termeléshez, mint az energia termeléséhez, 
ami a csomagolási anyagok és termékek gyártásához szükséges), hogy eleget tegyen a globális marketing és disztribúciós rendszerek majdnem kielégíthetetlen igényeinek. Becslések szerint a kereskedelmi csomagolás termelése Nyugat-Európában döntő mértékben hozzájárul az üvegházhatású CO2 kibocsátásokhoz – 2%-tól (European Commission 2006a) 3-4%-ig (Hekkert et al. 2000). Körülbelül 2%-ban járul hozzá e csomagolástípus a többi környezeti hatáshoz is, mint a savas eső vagy a víz eutrofizálódása (European Commission 2006a).

A csomagolási hulladék

A csomagolás jelentősen hozzájárul a szilárd hulladékok mennyiségéhez (kommunális és ipari), amelyek az iparosodott világban keletkeznek. Szlovéniában 2008-ban a csomagolási hulladék mennyisége 106,4 kg/fő volt (2004-ben pedig 80,9 kg per fő) (EEA 2012). 

Összehasonlításképpen: Németországban a csomagolási hulladék mennyisége 2010-ben 195,6 kg/fő volt, az EU-27 átlag pedig 175 kg/ fő (2010-ben). Az EU országok között nagyok a különbségek, nem csak a per főre jutó csomagolási hulladékok mennyiségében, hanem ennek növekedési dinamikájában is. Míg némely országban növekedési ütemet rögzítettek a csomagolási hulladékokkal kapcsolatban, más országokban (Franciaország, Ausztria stb.) sikerült ezek keletkezését stabilizálni.

Annak érdekében, hogy harmonizálják az intézkedéseket a csomagolási hulladék és a csomagolások környezeti hatásainak csökkentésével kapcsolatban az EU-országokban 1994-ben bevezették a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló irányelvet 94/62/EC (European Commission 2006b). E dokumentum meghatározta a csomagolásnak a termelésre és forgalomba hozatalra vonatkozó kezelését, emellett még meghatározta a csomagolási hulladék gyűjtésének, újrafelhasználásának, feldolgozásának és eltávolításának a feltételeit. Más szóval, meghatározta a követelményeket, amelyek szükségesek a csomagolási hulladék keletkezésének a megakadályozásához, az újrahasznosítása és különböző feldolgozások után (újrahasznosítás, komposztálás, égetés), amellyel csökken a környezetbe kerülő hulladék mennyisége. A tagállamokat ezzel elkötelezte, hogy operatív programokat készítettek el, és a csomagolási hulladék kezelésére rendszert alakítottak ki. Az irányelvben lefektették, hogy a piacra csak az a csomagolás kerülhet, amely megfelel az összetétellel, termeléssel, újrahasznosítással, újrafeldolgozással kapcsolatos feltételeknek. 

Az irányelv céljai a következők: csökkenteni, azaz meggátolni a csomagolási hulladék termelését, a csomagolási hulladék kezelésére kialakított rendszer kidolgozása (gyűjtés, visszaváltás, feldolgozás), a követelmények belefoglalása a nemzeti jogszabályozásba, az újrahasznosított, azaz feldolgozott csomagolás legalacsonyabb arányának az elérése, a veszélyes anyagok eltávolítása (pl. nehéz fémek) a csomagolási hulladékokból, valamint újrahasznosítással, komposztálással és égetéssel növelni a csomagolási hulladékok újrafeldolgozását. Az irányelv érvényes mindegyik EU-tagállam piacán keletkezett csomagolási hulladékra. Az Európai Parlament 2004-ben elfogadta a a csomagolásra és a csomagolási hulladékra vonatkozó felülvizsgált irányelvet (2004/12/ES). Többek között a csomagolási hulladék legalább 60%os anyagi és energiai feldolgozását követeli, az újrahasznosítási aránynak pedig 55-80% között kell lennie. Az új irányelv a csomagolási hulladék újrahasznosításának magasabb arányát határozza meg, azaz a különböző csomagolóanyagok újrahasznosításának legalacsonyabb arányai. A felülvizsgált irányelv kvótái ezért a következők: 60% az üvegre, 60% a papírra és kartonra, 50% a fémekre, 22,5% a műanyag csomagolásra és 15% a facsomagolásra.
Az Európa Unió országai nem egyformán hatékonyak az újrahasznosítási kvóták elérésében, mint az a 19. ábrán is látható (EEA 2012; Eurostat 2011). Míg egyes tagállamok növelik a csomagolási hulladék újrahasznosítási arányát, vannak olyanok is, amelyek átlépik a kijelölt célokat, mások azonban a célokat még nem érték el, vannak olyan országok is, ahol az újrahasznosított csomagolási hulladék aránya csökkent. Átlagban a 1997–2010 terjedő időszakban a hulladéklerakókban tárolt hulladék aránya 47,7%-ról 21,3%-ra csökkent. Ezek az adatok arra utalnak, hogy néhány tagállamnak sikerült létrehoznia egy olyan hatékony csomagolási hulladék-kezelési rendszert, amivel jelentősen enyhítették a hulladéklerakók számát és növelték az újrahasznosítás arányát. Így Belgiumban 1995-ben a hulladék aránya a hulladéklerakókban 46,3% volt, 2003-ban pedig már 6,8%-ra csökkent. Ugyanakkor megnőtt az újrahasznosított csomagolás aránya 28,1% -ról 80,3%-ra. Más országokban is kifejezetten magas az újrahasznosított csomagolási hulladék aránya.

A csomagolási hulladék kezelésére létrehozott rendszer keretében EU Zöld Pont elnevezésű jelet osztanak, amellyel a vállalat bizonyítja, hogy anyagilag hozzájárult a csomagolási hulladék kezeléséhez, és ezzel felelősségteljes. A védjegyet a Pro Europe szervezet adja ki, és azt olyan vállalatoknak osztják ki, amelyek megfelelő kezelési rendszerrel rendelkeznek – az egységes szabályok és előírások alapján. 
A Zöld Pont nem csak a csomagolási hulladék kezelési rendszerében való részvételt jelképezi, hanem egy felismerhető jel, ami a fogyasztókat arra emlékezteti, hogy a csomagolással a használata után sem lesz gond. A Zöld Ponttal való címkézési rendszerbe körülbelül 170.000 vállalat kapcsolódott be, évente e jellel 460 milliárd csomagolást jelölnek meg (Pro Europe 2010).

Az egyre növekvő csomagolási hulladék mennyiségét a demográfiai változások és életmód is befolyásolja. Például a – kevesebb családtagot számláló – háztartások számának emelkedése Nagy-Britanniában 4%-kal megnövelte az élelmiszer-csomagolás használatát 2000-ben (INCPEN 1996). A társadalmi és demográfiai változások hatásait a szükséges csomagolások mennyiségének növekedésére éves szinten 5%-ra becsülik (Kooijman, 2000). Tény, hogy a csomagolásgyártók nincsenek nagy hatással ezekre a demográfiai és társadalmi irányelvekre, de ezekhez állandóan igazodniuk kell, többek között a megfelelő csomagolás kiválasztásával is. A technológiai fejlődés lehetővé teszi majd a jobb és megfelelőbb csomagolóanyagok fejlesztését és használatát, ezért a gyártóknak fontos az e téren felmerülő irányelvek figyelemmel kisérése (Radonjič, 2008).

A csomagolás funkcióiból – amelyet optimálisan meg kell valósítania – kiindulva, továbbá a korszerű felhasználói társadalom, valamint a fenntartható fejlődés tágabb tervezéséből kifolyólag a csomagolás és a környezet kölcsönhatása jelentősen összetettebb, mint a környezeti probléma korlátozása a hulladékok szintjére, bár ez a probléma is aktuális és égető. A kisebbnagyobb ítéletek a csomagolás környezeti alkalmasságáról csupán a hulladék-feldolgozás lehetőségeinek alapján, azaz a bizonyos csomagolóanyagok favorizálása csak egy tulajdonság alapján nem felel meg a fenntartható fejlődés szempontjainak. A csomagolás fenntartható fejlődésének fontos elemei a következők: az elsődleges nyersanyagok és anyagok hatékony felhasználása, hatékony energiafelhasználás az iparban, a csomagolásban és a disztribúcióban, a kibocsátások csökkentése – a levegőbe és vízbe – a csomagolás életciklusának összes fázisában, valamint az újrahasznosított csomagolóanyagokból előállított termékek fejlesztése.
 

A csomagolási hulladék a kiváló minőségű másodlagos nyersanyagok jelentős forrása. E célból különböző feldolgozási módszereket fejlesztettek ki, amelyek a csomagolóanyagok típusától függően vagy a hulladék heterogenitása szerint alkalmazhatóak. A csomagolóanyagok között számos különbség létezik – az összetételükkel és a fizikai tulajdonságaikkal kapcsolatban –, aminek következményeként különféle feldolgozási módszerek léteznek. A csomagolási hulladék feldolgozásához a következő alapvető technológiai módszerek alkalmazhatóak:mechanikus újrahasznosítás, kémiai újrahasznosítás, szerves újrahasznosítás (komposztálás,     metángáz termelése), energia-feldolgozás és hulladéklerakás.
A csomagolás és csomagolási hulladékról szóló rendelet (Szlovén Köztársaság Hivatalos Lapja, 2006) értelmében előnyben részesül az újrafelhasználás, újrahasznosítás és más lehetséges csomagolási hulladék feldolgozása, amennyiben ésszerű költségek mellett ezt a piacon elérhető technológiák és más folyamatok engedélyezik. Bizonyos esetekben (pl. alacsonyabb környezeti hatások és költség-haszon arány miatt) a rendelet    szerint előnyt élvez a csomagolási hulladék energiafeldolgozása – a többi módszerrel szemben.
 

Az elsődleges csomagolóanyagok ésszerű felhasználása

Bármely termék gyártásakor (a csomagolást is beleértve) szükség van nyersanyagforrásokra. A nyersanyagforrás fogalma alatt (nyersanyagok) az anyagi javakat értjük, amelyeket a természetből nyerünk ki, és ezért elsődleges nyersanyagforrásnak nevezzük. A nyersanyagforrás minden iparági termelés alapját jelenti, ami a csomagolás területére is vonatkozik. Különböző csomagolóanyagok termeléséhez különböző nyersanyagforrást használnak fel. A különbségek nemcsak a termelés technológiai folyamataiban jelentkeznek, hanem a nyers-anyag hozzáférhetőségében és rendelkezésre állásában. Mivel a csomagolás területe az anyagok szempontjából igen intenzív, az elsődleges nyersanyagforrások felhasználásának harmóniában kell lennie a fenntartható fejlődés koncepciójával. 

A káros anyagok jelenléte és migrációja

A nem megfelelő csomagolásból az élelmiszerláncba számos nemkívánatos, azaz káros anyag juthat, ami hosszú távon árthat a lakosság egészségének. Az efféle csomagolás az egészségre és természetre káros anyagokat tartalmazhat – az elsődleges csomagolóanyagban vagy a továbbiban, a grafikus vagy nyomdai feldolgozás következményeként. Különböző anyagok migrációja miatt – amelyek egyébként a csomagolás összetevői vagy szennyezői – egyes anyagok átkerülhetnek a csomagolásból az élelmiszerekbe. E probléma igen súlyos az élelmiszerek és italok esetében, valamint a gyógyszerés kozmetikai iparban. Annak ellenére, hogy napjainkban már léteznek – az egészségre és környezetre való tekintettel – megfelelő grafikus és nyomdai eszközök jelentősen alacsonyabb károsanyag-tartalommal, állandóan ébernek kell lennünk. Különösen azoknak a csomagolt anyagoknak kell különleges figyelmet szentelnünk, amelyek gyengébb ellenőrzésű és jogszabályozó országokból származnak.

Forrás: 

A KÖRNYEZETBARÁT CSOMAGOLÁS TERVEZÉSE ÉS FEJLESZTÉSE
dr. Radonjič Gregor 

Az anyag az ECO-HUB Project keretén belül készült, mely a Pannon Novum Nonprofit Kft. partnerségével valósult meg.

Teljes anyag letölthető itt: https://drive.google.com/file/d/1ExPxuQC2EVMBElizz2-50C_qgGybEuMq/view?usp=sharing