A 4C innováció

Clayton Christensen, a Harvard Egyetem professzora az innováció három formáját különböztette meg:

1) a cégek javíthatják versenyképességüket, ha megváltoztatnak egy létező terméket;

2) létrehozhatnak új konstrukciókat, mint a Sony ikonikus Walkmanje, vagy az Apple Iphone-ja, amelyek egyúttal új piaci szegmenseket is teremtettek;

3) kifejleszthetnek olyan terméket - mint például az elektromosság, az autó, vagy egy internetes keresőmotor -, amelynek olyan óriási hatása van, hogy egész szektorokat tehet anakronisztikussá.

Az elmúlt két évtizedben a politikai döntéshozók figyelme az ázsiai kistigrisek modelljéről az olyan sikeres klaszterek létrehozására terelődött, mint például a Szilícium-völgy, vagy a tajvani Hsinchu Park. Az ilyen körzetek gyakran olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek máshol nem reprodukálhatóak. A tervezést, a támogatásokat és az állami tulajdonlást is felölelő kormányzati beavatkozások Izraelre, Dél-Koreára és Tajvanra is sikerrel adaptálták az innováció vezette növekedési modelleket, ám a szükséges infrastrukturális és földrajzi adottságok nem mindenütt reprodukálhatóak.
Az elmélet azonban nem ad magyarázatot azokra az áttörésekre, amelyeket (például Európában, Ázsiában és a Közel-Keleten) állami segítség és egyedien kreatív üzleti kultúra nélkül valósítottak meg. Számos esetet vizsgálva az INSEAD „Innovation and Policy Initiative" nevű kezdeményezése az innovációk forrását négy faktorba gyűjtötte - a 4C a következő: cost (ár), convenience (célnak megfelelés), caliber (képesség, rátermettség), creative destruction (építő rombolás). A cégek sikere abban rejlik, hogy hogyan ötvözik ezeket az elemeket.

A svéd Niklas Zennström és a dán Janus Friis mind elhagyták szülőhazájukat, hogy közösen megalapítsák a Skype-ot az alacsony költségű és tehetségekben gazdag Észtországban. Ezáltal a két skandináv úriember építően romboló gondolkodásukat kombinálta a vállalkozásbarát és olcsó észt környezettel.

Néhány esetben egyes faktorok előnyei abszolút dominánssá válhatnak. Erre példa a finn Rovio alapítóinak esete, akik számára az infrastruktúra, a munkaerő és a belföldi hálózatok nyújtotta előnyök miatt nem voltak annyira aggasztóak országuk magas árai és perifériális földrajzi elhelyezkedése.

Az innovatív start-upok a globalizáció következtében mind nagyobb mértékben kerülhetik meg lokális kötöttségeiket azzal, ha eszközeiket vagy műveleteiket máshova csoportosítják. A kormányprogramok célja ekképpen, hogy az innováció kevésbé mobil elemeinek (az első 3 C) fejlesztésével az országba csábítsák, illetve megtartsák a szabadon áramló tőkét és a legkreatívabb polgárokat.

Dr. Sami Mahroum az INSEAD Innovation & Policy Initiative alapító igazgatója 2010 márciusa óta. Előtte az OECD vezető elemzője volt Párizsban és a Birkbeck Egyetemen oktatott vendégprofesszorként.

Forrás: Figyelő