ITDH: regionális hálózat jött létre

A megszűnt megyei irodák egyes feladatait a helyi kamarákkal együttműködve szeretnék ellátni – ám a kamara nem erre számított. Egyelőre folynak az egyezkedések a felügyelő minisztérium és az országos kamara között.

Közel négy hónapja alakították át az ITDH – korábban évek során kiépített – megyei irodahálózatát, ám a mai napig nem világos, hogy az új felállásban a kamarák milyen szerepet játszanak majd. Miközben a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium illetékes helyettes államtitkára s az ITDH vezérigazgatója váltig állítja, hogy már mind a tizenkilenc megyében felvették a kapcsolatot a helyi kamarákkal, s ajánlatot tettek nekik a szükség esetén finanszírozott "munkakiszervezésre”, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint a kérdés még nyitott. Abban ugyan egyetértettek, hogy a befektetésösztönzésben nincs szükség kamarai szerepvállalásra, ám a kereskedelemfejlesztés terén a kamara a jelenleginél komolyabb jogokat – és vele együtt állami finanszírozást – vindikál magának.

Vélhetően a költségvetési helyzet miatt is szükségessé vált az állami feladatokat ellátó, a GKM által felügyelt ITDH vidéki irodahálózatának átalakítása (miként egyébként napirenden van a külföldi hálózat átstrukturálásának kérdése is), ám a lépést egyértelműen a racionalitással indokolta lapunknak Garamhegyi Ábel, a GKM helyettes államtitkára. Úgy látták ugyanis, hogy a befektetésösztönzés feladatait a hét regionális központ is el tudja látni ma, amikor az információáramoltatás elektronikusan éppen olyan hatékony, mint fizikai jelenléttel, ahol pedig személyes közreműködés szükséges, a regionális irodákba átirányított megyei képviselők tudnak közvetíteni a partnerek – befektetők és a többi közt az önkormányzatok, ipari parkok – között. Az ITDH-nak komoly adatbázisa van, s erre az elkövetkezőkben is nagy erőforrásokat fordít – mondta Garamhegyi.

Más a helyzet a kereskedelemfejlesztés terén – ez az a feladat, amelyet az ITDH a kis- és középvállalkozások exportpiacokra lépése, beszállítóvá válása érdekében ellát. Mind Garamhegyi, mind pedig Rétfalvi György, az ITDH vezérigazgatója hangoztatja: ebben szeretnének támaszkodni a helyi, megyei kamarákra. Van olyan megye, ahol az elmúlt években már kötöttek együttműködési megállapodást a megyei kamarákkal, a többiben megkezdték a tárgyalásokat. Ám – mondja Rétfalvi – a kamarák érzékelhetően összehangolt módon nem igazán hajlanak a megállapodások megkötésére, habár az együttműködés az elmúlt évek során kialakult.

Ennek a visszafogottságnak az okára Parragh László, az MKIK elnöke világít rá. Mint ugyanis fogalmaz: miközben a befektetésösztönzés valóban tisztán állami feladat, a kereskedelemfejlesztést a kamaráknak kellene ellátniuk, már csak azért is, mert nekik van olyan színvonalú országos hálózatuk, amelyek a helyi viszonyokat, gazdasági életet és üzleti köröket kiválóan ismerő szakértőkkel dolgoznak. Nem véletlen, hogy Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter a kamarai vezetőkkel folytatott korábbi egyeztetéseken maga is egy olyan ITDH–kamarai együttműködésről beszélt, amelynek részeként a kamarák látnák el a kereskedelemfejlesztéssel összefüggő vidéki feladatokat. Nincs okom arra, hogy Kóka János szavaiban kételkedjem – mondta Parragh, hozzátéve, szerinte még nincs lezárva a kérdés.

Minden megkérdezett szavaiból azonban az derül ki, hogy elsősorban a források miatt alakult ki a feszült helyzet az ügyben: a kereskedelemfejlesztésre fordított állami százmilliók vagy azok egy része lehet ugyanis a tét. Miközben a GKM és az ITDH képviselői szerint e forrásokból a kamarák az általuk e téren elvégzett munka után kapnának térítést, Parragh másról beszél. Mint mondja: a brit és az ír példát követve szeretnének megállapodást kötni a GKM-mel, s ebben lefektetni a feladatokat és a finanszírozás mikéntjét. Ez azonban – derül ki az érintettek szavaiból – nem elfogadható a másik félnek. Garamhegyi úgy fogalmaz: a kamarának, amelynek nem kötelező a tagsága, elemi érdeke, hogy minél magasabb szintű szolgáltatást biztosítson tagjainak, az együttműködés ehhez hozzá tud járulni, hiszen az ITDH rendelkezésre bocsátaná az informatikai bázist, az adatbankokat, s ennek fejében a kamara első körös szűrőként, alapinformációk közvetítőjeként működne. Rétfalvi szerint nem lehet egyetlen, az üzleti világot képviselő szervezettel megállapodást kötni az állami pénzek terhére. A kereskedelemfejlesztés azon kevés állami eszközök egyike ugyanis, amely megmaradt az uniós csatlakozás után, s a kamarák csak a vállalkozók egy részét képviselik (nincs kötelező tagság), s vannak más szakmai szövetségek, érdekképviseletek is. Garamhegyi szerint vannak más országos hálózatok is, amelyeken keresztül – szükség esetén – el lehet érni azokat a kkv-kat, amelyek olyan megyékben tevékenykednek, ahol nincs ITDH-iroda. Parragh szerint azonban a kamara – a Magyar Tudományos Akadémia mellett – az egyedüli köztestület, s mint ilyen képviseli az egész gazdaságot. Éppen ezért szeretnék ellátni a kereskedelemfejlesztési feladatokat, erről megállapodást kötni, de nem az ITDH-val, hiszen annak vezetői, munkatársai ellenérdekeltek feladataik és a források átadásában – szögezte le.

(forrás: http://vg.hu/index3.php?app=cikk&datum=2005-09-26&d=2005-09-26&r=&c=2)