Az alapkutatás haszna

"Azt nem lehet mondani, hogy a tudományos alapkutatások támogatása iránt ellenállhatatlan erkölcsi vagy intellektuális kötelezettséget érzett volna a huszadik századi magyar politika. A különféle érdekek mégis arra kényszerítették a kormányokat, hogy jelentős támogatásokat nyújtsanak" - nyilatkozta lapunknak Palló Gábor tudománytörténész. Az első világháború után Klebelsberg Kunó a tudományos kutatások átfogó rendszerét dolgozta ki: intézményeket, intézeteket, állami alapítványokat hozott létre. A századelő Németországában létesített modern kutatóintézeti hálózat lebegett a szeme előtt. A német tudomány hihetetlen sikerei nem kis részben ezen alapultak. Sajátos módon a magyar kutatóintézeti hálózatot végül a szocializmus idején, az 1950-es években lehetett életre hívni, jelentős beruházásokkal, professzionális kutatógárdával, amely az elmúlt rendszer viszonyai között is jelentős nemzetközi elismerést szerzett.

Kertész János, a Műegyetem akadémikusa, a nyílt levél elindítója szerint senki se várja tőle, hogy megmondja, az alapkutatás terén milyen területeket műveljünk, s melyeket ne. Az alapkutatást a kíváncsiság vezérli, s nem lehet előre tudni, hogy mi hoz gazdaságilag is hasznosítható eredményt. Nem szabad azonban elhanyagolni azokat a területeket sem, amelyek biztosan nem hoznak hasznot, de a magyar kultúra szerves részei, mert csak mi magyarok, és itt, Magyarországon tudjuk művelni. Ilyen a magyar nyelv és irodalom vagy a népművészet. Az is igaz, hogy egyes kutatások olyan költségesek, hogy teljesen reménytelen velük itthon is foglalkozni - ilyen a részecskegyorsítókhoz kapcsolódó munka. Az akadémikus szerint, ha elsorvasztjuk az alapkutatást, mondván, szegény ország vagyunk, akkor bizonyos területeken nem tudjuk követni a legújabb eredményeket. Nem értjük meg, miről beszél a nagyvilág.

Tamás Pál szociológus szerint a magyar alapkutatás igen "jó bőrben" van. Az esetek jelentős részében a fontos méréseket külföldön végzik el, majd az eredményeket itthon dolgozzák fel. Erre a helyzetre azonban nem lehet hosszú távon berendezkedni. Ma már nincs általában vett alapkutatás. A hazánkhoz hasonló méretű országokban általában célirányos alapkutatást végeznek. Ha a gyógyszeripar, a növénynemesítés bizonyos alapkutatási eredményeket igényel, akkor azt megrendeli, akár kíváncsi erre valaki, akár nem. Nem a témák száma a fontos, hanem az, hogy a területek kapcsolódjanak a gazdaság és a társadalom igényeihez - véli a szociológus.

Szabó Gábor fizikus, az Orbán-kormány kutatásért felelős helyettes államtitkára szerint a teljes hazai kutatási támogatás tíz százaléka jut az alapkutatásra. Ezt oda kell adni, itt nincs helye a témák közötti válogatásnak. A magyar rendszer alapbetegsége, hogy az alapkutatások segítésére létrehozott OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogram) támogatása 2003 óta csökken. A pénzszűkében lévő kutatók ezért alapkutatási témáikat átminősítik alkalmazott kutatásnak - mert erre több pénz áll rendelkezésre. Közben hazugságra kényszerülnek.

A pénzt nem egyetlen vagy néhány felfedezés fialja, hanem a sok képzett elme, a könnyed gondolatok, a rugalmas, kritikus észjárás - figyelmeztet Palló Gábor, aki szerint az alapkutatás, a tudományos igazságok keresése, a tudományos közéletben való aktív részvétel minden ország számára nélkülözhetetlen.

(forrás: http://www.nol.hu/cikk/386907/)