Novembertől fogadják a pályázatokat

Cimkék:  kkv, Pályázat, Versenyképesség

Az idei vidékfejlesztési program pályázataival kapcsolatban Kis Miklós Zsolt, a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára elárulta: akkor lenne elégedett, ha az 1300 milliárd forintos program lefutásával 2020-ra sikerülne megerősíteni a vidéki mikro-, kis- és közepes gazdaságokat, cégeket.

Mindezzel – tette hozzá - olyan agrár-vidékfejlesztés valósulhat meg, amely tükrözi a kormány szándékát, hogy a nagybirtokok helyett a kis és közepes családi gazdaságok érdekeit szolgálja.

Mielőtt a jövőről beszélnénk, érdemes számot vetni a múlttal. Milyen eredménnyel zárult az előző hétéves uniós költségvetési ciklus vidékfejlesztési szempontból?

Nem lenne igazságos, ha azt mondanám, hogy semmi nyoma sincs az elmúlt évtizednek a magyar mezőgazdaságban, mert komoly fejlesztési támogatások történtek e téren. Ugyanakkor az valóban igaz, hogy a legtöbb társadalompolitikai kihívást és problémát nem tudta igazából orvosolni az előző kormány által elfogadott vidékfejlesztési program. Az uniós források esetében volt egy bizonyos agrárszegmens, amely nagyon sikeresen tudott pályázni, és komoly fejlesztési forrásokat szerzett meg. Ugyanakkor az akkori kiírók nem gondoltak arra, hogy a munkahelyek számát sem célszerű csökkenteni, sőt növelni kellene. 
Csak és kizárólag a versenyképesség növelése volt az egyetlen cél, ezért mindössze az agrárelit számára volt igazán nagy a lehetőség. Az előző uniós költségvetési időszakban kifi zethető összes területalapú és vidékfejlesztési forrást vizsgálva azt láthatjuk, hogy a mintegy háromszázezer jogosult alig egy százaléka vitte el a pénz felét. Amennyiben egy kicsit tovább boncolgatjuk a dolgot, akkor sem sokkal rózsásabb a helyzet, mert a jogosultak hetvenöt százaléka a források alig öt százalékához jutott. Ez egy nagyon egészségtelen arány. Összességében kijelenthető, hogy nem történtek meg azok a lépések, amelyek nagymértékben segíthették volna azt, hogy az emberek ne menjenek el vidékről.

Vannak egyébként olyan szegmensei a korábbi támogatáspolitikának, amit továbbvisznek, megtartandónak ítéltek?

Az alapcélkitűzéseink nem változtak meg jelentősen, tehát továbbra is a versenyképességet szeretnénk növelni, s a környezetvédelmet igyekszünk előtérbe helyezni, hiszen ezek nemcsak lehetőségei, hanem kötelezettségei is az országnak, csak ugye az ördög a részletekben rejlik. Az egy egészségtelen állapot például, amikor az agrár-környezetgazdálkodási programból (akg) – mondjuk a szántóföldi növénytermesztő célprogram esetében - szinte csak és kizárólag a nagyüzemek részesülhettek, mert az akkori pályázati kiírók szándékosan így alakították a rendszert. Vagy például, nagyon jó dolog, hogy a versenyképességet növelni akarta a korábbi kormányzat, de az már kevésbé jó, hogy ezért főként hatalmas nagy gépberuházásokat támogatott, vagy akár azt is nézhetjük, hogy ugyan több százmilliárd forintot fordítottak az állattartó telepek korszerűsítésére, ugyanakkor jelentős részét betonba öntöttük. Azt gondolom, hogy ezek olyan beruházások, amelyek egyetlenegy munkahelyet sem teremtettek vidéken, sőt, a 2007-2013-as

időszaknak kimutathatóan az a következménye, hogy csökkent a munkahelyek száma. Ennek fő oka, hogy a pályázatokban nem volt feltétel még a munkahelyek megőrzése sem, nem hogy azok megteremtése. Ezért sem nevezhető sikeresnek az előző ciklus.

De megőrizhető elemek csak akadnak.

Vannak persze jó kezdeményezések is. Ilyen például a fiatal gazdák támogatása, bár hozzáteszem ez esetben is, ha csak a 2007-ben regnáló kormányra lett volna bízva, akkor összesen 10 milliárd forint jutott volna erre a programra. Ezzel szemben a 2010 óta az egyéb pályázati keretekből megmaradó pénzekből további milliárdokat tudtunk a fi atalokra fordítani. Vagyis itt jó volt a cél, csak az eszközök voltak elhibázottak.

Önnek mi a víziója, hogy ha elköltjük majd a 2020-ig rendelkezésünkre álló 1300 milliárd forintnyi vidékfejlesztési pénzt, milyen változások várhatók a vidéki térségekben?

Nem akarok nagy politikusi kabátot magamra venni, maradok inkább a realitások talaján. Az biztos, hogy nagyon jelentős verseny van a mezőgazdaságban s az élelmiszeriparban globális szinten, és ebben az EU-nak nagyon komoly kihívásoknak kell majd megfelelnie. Óriási a nyomás Dél Amerika részéről, Kína részéről, Oroszország részéről, az orosz embargóról ne is beszéljünk. Olyan problémák, kihívások vannak, amelyekre egyébként a közös agrárpolitika, zárójelben jegyzem meg, nem ad választ. Nincsenek olyan illúzióim, hogy az 1300 milliárd forint meg fogja oldani a magyar mezőgazdaság és a magyar vidék sorsát.
Ugyanakkor minden eszközt megragadtunk ebben a programban annak érdekében, hogy a dolgok mégiscsak ebbe az irányba mozduljanak. A vidéki térségekre, a mikrovállalkozásokra kiemelt fi gyelmet fordítunk, mert az igazi probléma az, hogy ha – a munkahelyteremtés szempontjából legfontosabb – kis- és közepes vállalkozások nem erősödnek meg, nem lesz sikeres a vidékfejlesztési program. A mikrovállalkozások a vidéki térségekben 5 millió forintból tudnak egy munkahelyet létrehozni. A kisvállalkozások, ha 5 millió forint támogatást kaphatnak, tehát körülbelül 15 ezer eurót, abból bizony képesek egy új munkahelyet létrehozni. Rengeteg olyan szakma van, amelynek ez óriási segítség.

De mit tekintene sikernek?

Az igazi siker az lenne, ha ezek a vállalkozások valóban hozzá tudnának jutni a támogatásokhoz, tudnának fejleszteni, és új munkahelyet létrehozni. Ugyanakkor ehhez szükséges az is, hogy végre túllépjék azt a falat – és van egy bizonyos generáció, amelyik ezt már nem fogja tudni megtenni – , amit úgy hívnak, hogy integráció, szövetkezés, összefogás. Nyugati versenytársainknál a kis és közepes családi gazdaságok azért igazán működőképesek
és versenyképesek, mert nem egyedül próbálják megoldani a mindenkori kihívásokat.

Forrás: videkert

2015.09.21.